Mar nem is setalok, csak vonszolom magam, huzom az egyik labam a masik utan. Kedden annyira elaztunk az Oxford Str-en, hogy minden masodik ember beteg, Roberta is, szoval duplamunkam van. Tegnap abban a fantasztikus elmenyben lehetett reszem, hogy megnezhettem a Westenden a Lion King cimu dijnyertes musicalt tancolo zebrakkal, golyalabas zsirafokkal, dalolaszo fucsomokkal. Mindenki rettenetesen elvezte amugy, de amikor ma reggel kiderult, hogy a rossz idojaras miatt Greenwich helyett a Tate Modern-be megyunk, egyedul en voltam lelkes. Lehet, bennem van a hiba…
Az utobbi napokban egyre tobben kerdezik, hogy faradt vagyok-e, pedig a naprol napra lerakodo faradalmakat minel tobb sminkkel probalom kompenzalni (mar amennyire az apacak kozott megengedhetem magamnak), ezek szerint sikertelenul. Tegnap elmentunk Cambridge-be, azt gondoltam, hajj de jo, kipihenem magam, mert mind a harom csoport egyutt megy es kevesebb rajtam a felelosseg. Estere alig tudtam magamrol, olyan faraszto nap volt ez, mint 3 nap egybegyurva.
Tegnap megtortent eletem elso “tanari ertekezletszerusege” is vagy egyszeruen csak staff meeting. Nem tudom, mennyire vazoltam fel a beosztast, de ha nem akkor most. Szoval 47 lany van, nagy reszuk olasz, de van par spanyol es egy brazil is. 12 es 16 ev kozottiek. Az enyemek a legnagyobban, akikkel egyreszrol konnyu, mert erettebbek, masfelol nehezebb, mert kamaszodnak. Arrol nem is beszelve, ha 15 kamasz lanyt osszezarsz 2 hetig, abbol tudhato, mi lesz. Szoval en viszem oket meg Sister Eliza, egy tok jofej apaca, aki sajnos nem tud angolul, meg nem ismeri Londont se, szoval nagy segitseg. De amugy nagyon aranyos! A kozepso csoportot Sister Matilde es Roberta viszi, aki egy nagyon jofej olasz lany, nagyon meg lehet kedvelni, ha tulteszed magad azon, hogy ugy beszel angolul, mintha egy amerikait es egy olaszt egyszerre akarna parodizalni, csak o komolyan gondolja. Ugy huzza a szajat, meg gesztikulal, hogy az elso este, nem ertettem, mi baja van, de mar fel se tunik. A legkisebb csoportra ket olasz angoltanarno vigyaz. Az egyikuk evek ota szervezoje ennek a tabornak es nagyon nagy segitseg nekem, mert tanacsokat ad, mit, hogyan csinaljak. Az utobbi napokban pedig nagyon jol osszebaratkoztunk, tenyleg nem volt meg soha ilyenben reszem, ilyen jo csoportban dolgozni! A tegnapi “ertekezleten” is jellemezni kellet a lanyokat es sokat adtak a megfigyeleseimre, hogy kinek, hogyan lehetne segiteni. Szoval ez az elso igazi pedagogiai elmenyem elesben, es nagyon tetszik, hogy egyenrangu felnek tekintenek. Es a lanyokkal is jol kijovok, bar bizonyos idokozonkent (pl ma)rajuk kell szolnom, hol a hatar.
Ma amugy a British Museumban voltunk, de megdmondom oszinten, nem nagyon hatott meg, alig vartam, hogy otthagyhassam oket egy kicsit egyedul es ihassak egy jegeskavet es olvashassak egy oracskat a muzeum elott. Es ezt csinaltam es nagyon jo volt nekem. Attol fuggetlenul, hogy valami bunrossz konyvet olvasok.
Igazi felnott vagyok mar: szigoruan leszidok par tizenhatevest, mondom nekik, mit lehet, es mit nem, es szotfogadnak, de titokban utalnak azert.
Amugy itt harom tema letezik: egy: meghalt Jacko (nyilvan), ketto: jajj, de nagy a hoseg (egyebkent tenyleg), harom: Wimbledon (amugy kit erdekel). Egy hete ez megy.
A legnagyobb bekessegben ult egymas mellett a padon egy londoner, aki Rushdie Satani Versek-et olvasta es egy olasz nover apacaruhaban. Sutott a nap, kacsak uszkaltak a toban, mokusok kerketoztek a parkben, gyerekek fagyiztak, szerelmes parok fekudtek a fuben, es arra gondoltam, mar csak egy delfin hianyzik, es meg van minden, ami egy csaladi filmhez kell.
(Ma vegigsetaltunk az Embankment-en, megneztuk a Big Bent, a Westminster Abbey-t, a Houses of Parliament-et, at a St James Parkon a Buckingham Palace-ig, vegul a Green Park-on is keresztulmentunk es ugy szalltunk fel a metrora.)
Uff… Csak elsore szarod ossze magad, hogy elengedsz egy csoport 16 eves lanyt egyedul a cityben, hogy majd gyertek vissza idore, ket nap alatt ugy belejossz, hogy a piros lampan is athajtod oket a Covent Garden es Leicester Sqr kozott… Csak kicsit sikoltoztak, mikor majdnem elutotte oket egy taxi. Miert nem sietnek kulonben meg, mert mindig mondom nekik es nem is.
Tegnap ebed utan elmentem csavarogni. Eleg borzaszto, hogy most van a sales, szerintem a gazdasagi valsag idejere be kene szuntetni, mert a sok csillogo kirakat egyenesen rakenyszeriti a szerencsetlen embereket a vasarlasra, Mert ahhoz kepest, hogy recesszio van, csak ugy hompolygott a tomeg az Oxford Str-en. En is hompolyogtem veluk egeszen a Tottenham Court Road Stn-tol a Marble Arch-ig, aholis leultem es elfogyasztottam a vacsoramat, ami egy banan volt, milyen izgalmas. Utana elmentem Notting Hillbe meglatogatni Petert, aki mindig felvertez Sunday Times-okkal. Olyan fura erzes volt leszallni a buszrol es elsetalni hozza. Mikor megerkeztem pont Kataval beszelt telefonon, kicsit olyan volt, mint novemberben, mikor ott ultunk harman a konyhajaban es brandyt meg froccsot ittunk es sult krumplit ettunk, kint meg olyan hideg volt, hogy majd megfagytunk az otthoni ruhainkban. Most is volt froccs meg vacsora, csak Kata nem volt… Aztan atmentunk a pubba, ahova mindig is jartunk, ami pont tegnap unnepelte az otodik szulinapjat, szoval tok jo hangulat kerekedett, pont addigra, mikorra el kellett indulnom haza. Tisztara mint 16 evesen. De igy is nagyon jo erzes volt talalkozni egy-ket ismeros arccal. Most lattam eloszor a regi csapos lanyt toloszekben, aki meg novemberben is olyan jokedvuen jott-ment a barpult mogott, most meg alig tudja mozgatni a kezet is. Na, az borzaszto volt.
Ma egesz delelott az etkezot rendeztuk be. Azt hittem, soha nem erunk a vegere. Sister Pina marha jofej, de anniyra szenilis mar szegenykem. 51 szalvetatartot kellet szetvalogatni, mindegyiken egy lany neve allt. Mire a vegere ertunk, elfelejtette, melyik kupac melyik asztalt jelent, es kezdhettuk ujra. Masfel ora ververejtekse munkaja utan sikerult megbirkoznunk a feladattal.
Delutan meg kiulok egy kicsit egy parkba relaxalni, mert holnap egy ket hetig tarto konstans stressz veszi kezdetet, holnap delutan viszem ugyanis eloszor a csoportomat (15 fo) a varosba. A Trafalgar Square-re meg a National Portrait Gallerybe megyunk. Csucsidoben metroval. Szavakkal nehez leirni, mennyire be vagyok szarva rezelve.
Szoval nem is tudom, hol kezdjem, talan egy figyelmentetessel, hogy az elkovetkezendo par hetben a blog atmegy majd egy kicsit “dear diary” stilusba, szoval csak sajat felelossegre fogyasztani.
Szoval hetfon fel negykor indultam a Nepligetbol es kedden itteni ido szerint hetre ertem ide. Reg volt ilyen 28 oram egyhuzamban, gyermekeim, ejjeli utlavelellenorzes, flortolo soforok, pszichopata utastarsak, jo beszelgetesek meg nevetgelesek, egyuttes nyusszogesek a vegefele… De vegul megerkeztem a Victoriara a 25 kilos borondommel halal faradtan, csucsidoben, mindenki cikazott ossze-vissza, annyira meg voltam zavarodva, hogy egy kis idobe telt, meg egyaltalan megtalaltam a metrobejaratot, pedig hat mintha lettem volna mar itt. Szoval ideertem Heampstedbe, becsongettem a noverekhez, megmutattak a szobamat, ami nagyon egyszeru, egy agy, egy asztal, egy csap meg egy szekreny. De tegnap kaptam viragot az egyik novertol ma meg egy macit a masiktol, szoval egesz otthonos lett. Szoval kedd este azon nyomban elaldutam.
Masnap szabadnapom volt, ugyhogy egesz nap a varosban logtam es csupa szokasos dologgal toltottem az idomet: vasaroltam, nezelodtem, ucsorogtem, irigykedtem az angol lanyokra, amiert en nem vagyok egy kozuluk, beszelgettem meg sutkereztem a Saint James es a Green Parkban es mire hazaertem, megint hulla voltam.
Tegnap segitettem Sister Pinanak (eskuszom!! – nagyon nehezen jon a szamra a neve…a Guiseppina-bol jon amugy): teritettem, ezustot pucoltam, port torolgtettem. Olyan, mint a filmekben, komolyan: jonnek-mennek az apacak le-fol a lepcson, mindig csinalnak valamit. Amugy ezek az apacak nagyon viccesek, mindegyik egy kulon karakter. Pledaul Sis Pina 84 eves, de olyan aktiv, mint en es ugy beszel a durvan olasz akcentusaval, mint egy rajzfilmfigura. Sis Paolanak jo a humora es szerintem cinkortarsra talalt bennem, ebednel mindig szemben ul velem es ha mond valamit, mindig ram nez, mert en nevetek rajta. Sis Paloma ma utazott el, de o kedvesseg megtestesitoje, 4 eve ismertem meg, de nala kedvesebb ember nincs a foldon, komolyan. Elrejtett a szobamban egy macit bucsuajandeknak. Multkor elment egy pubba nehany diaklannyal, de ugy rendesen, az apacaruhajaban, de ezt a fonover nem tudhatja meg, mert megharagudna.
A mai nap meg kicsit tingli-tanglis, de holnap erkezik a csoport es onanntol nincs megallas. Kb 10 olasz tinedzserre kell majd felugyelnem, minden delutan varoneznes az en vezetesemmel. Szoval ha nem jelentkeznek, kicsinaltak a tizenhatevesek. Ennyi.
Kiürítettem a koliszobámban három év alatt felhalmozódó dolgokat, csupa hétköznapi kacat: ceruzák, könyvek, egy hűtő. Így legalább a csomagolásnál, ha megfelelő módon kerülted ki az újonnan hozzánk került csocsóasztalt és a babakádnak támasztott tükröt, akkor már csak a szétszerelt számítógép asztalon kellet átjutnod ahhoz, hogy áthúzhasd a szükséges dolgokat az egyik kupacból a másikba.* Csomagolás. Merthát itt az ideje visszatérni rá. Az eltérés remélem nem csak annyi, hogy az én esetemben nem kántriszájd lesz, hanem a székesfőváros.
*kisebb túlzás talán, de megfelelő képet fest a fennálló állapotokról
És itt van a lábacskája, itt, ez a lábszára. Vagy mégis inkább a keze. És itt a hasikája, ott dobog a kis szíve, látod? Vagy az a feje? – amíg a szülők a gyerekük testrészeinek felismerésével próbálkoznak (viszonylag magas hibaaránnyal), a nagyszülők természetesen már egyértelműen látják, kié a gyerek orra.
-
Szerinted
agnus on rugoshajulany on slow on rugoshajulany on agnus on slow on a GNÚ (Rónai Blues B… on agnus on rugoshajulany on Maszatkav on -
