Olyanok vannak, hogy diplomás vagyok, kétszeresen is, mihaszna bölcsész és semmirekellő tanár lettem. De a katarzis valahogy elmaradt. Érdekes. Viszont tegnapelőtt azt álmodtam, hogy kék vagyok és magas és a boldogan élek az erdőben a kék társaimmal meg a fehér pöttyeimmel a fejemen.

Még nincs egész két hete, hogy hivatalosan sem vagyok bölcsész, de azóta hihetetlen, számomra is feldolgozhatatlan változásokon megyek keresztül, mint például, hogy a Super Bowl után vegyél ki legalább egy fél nap szabit, mert azt muszáj lesz néznünk és a te telefonodon is van ‘augmented reality’? mert azt olvastam, hogy a HTC  G2 Hero-n van mondatok az én számból jöttek ki. A tüdőmből elindulva a légcsövemen keresztül a gégefedőmmel és a hangszalagjaimmal való találkozás  után a garatomat és a szájüregemet is elhagyták ezek a mondatok.

Máris bedarál a társadalom.

Vannak azok a mondatok, amikről mindenkinek ugyanaz jut eszébe.  Kérem, cseréljenek helyet. Ugye?

Amúgy a 3. és 7. pont kipipálva, az 5. lezsírozva, a többi meg már történelem.

Először azt gondoltam, hogy hátha mégsem, de akkor, amikor a domb tetején teljesen leblokkolva attól, hogy most nem ketten, hanem hárman vagyunk, hirtelen még azt is elfelejtettem, melyik a kuplung és alig tudtam bevenni a kanyart, akkor már biztos voltam benne, hogy de igen, és a mondat, ami  az oktatóm szájából hangzott el egy másik oktatónak, miszerint a tanítvány, aki majd elvisz téged nagyon tehetséges mégis csak annyit tesz, hogy jók a melleim.

Az elmúlt két hét számokban az, hogy 3 kilógramm, 15 kilóméter, 3 liter bor, 12 christmas cracker (pukkanó bonbon – sic!), 2 élménykártya, 1 nyaklánc,  15 e-mail (németül).

Az elkövetkezendő három hét számokban az, hogy 12 témakör, 22 tétel, 2 államvizsga, 2 szakdolgozat védés.

Én csak néztem arra az alacsony lányra, mint egy űrlényre, pislogtam, de a szám nem mozgott, tudtam, hogy mondani kéne valamit, de egyszerűen egy hang sem jött ki a torkomon, de aztán eszembejutott a megoldás, ránéztem gyorsan, elővettem a csinálj valamit nézésemet és akkor ő mondott egy olyat, hogy do you speak English? És akkor az alacsony lány meg mondta, hogy yes a little bit. És akkor teljesen megsemmisülten léptem ki az üzletből, a terv, hogy ma csak németül beszélhetünk az legelső lehetőségnél kudarcba fulladt, mert ugye be kellett menni egy Echte Wiener Bodyshopba megnézni a negyven eurós sminkecsetkészletet, hogy ugye milyen szép? és akkor a semmiből hirtelen ott termett az az alacsony szőke, motyogott és mosolygott rám, és ezzel keresztbehúzta a számításomat, mert totál leblokkoltam, és nem ez volt a szabály, hanem, hogy német meg minden. És akkor mikor beültünk egy kávézóba én mondtam, hogy csak azért is némtül, csak azért is, ő meg mondta finoman, hogy talán mégsem kéne erőltetni, és talán tényleg nem kellett volna, mert azt, hogy két tejeskávét, egy almásrétest és egy sacher tortát kérek sikerült másfél percig nyökögnöm, a mellettünk ülő idősödő, jól szituált osztrák házaspár is hátrafordult és nézett, biztos drukkoltak, hogy vajon sikerül-e rendelnem és szugeráltak, hogy na? na? és a pincérnő végül megértette, bár a hat szóból, hogy én, szeretnék, tejeskávé, kettő, almásrétes és sachertorta egyet nem értett, nevezetesen, hogy sacher tortra ami azért mégiscsak vicc, de megcsináltam, na, megértettük magunkat németül, én és a hat szóból álló mondatom.

Lehet engem kirakni a koliból az utolsó félévre. Lehet egy fillérrel sem támogatni. Lehet egyszerre írni két szakdogát, nyelvvizsgázni, tanítani és vezetni tanulni, úgy, hogy otthonról ingázol. Lehet, hogy mindkét konzulensed leszar és az utolsó pillanatokban rohangászol utánuk. NADE! Én ma hazajöttem és leloptam az összes virágot a Facebook-on az ELTE kertjéből. És el is adtam őket. Velem nem lehet csak úgy packázni! Ám.

Apukám blogger lett. Ez a nem gyenge.

Ha már a rockabillyt is Rockabynek mondom. És össze-vissza vihogok. És viccből grimaszolok. És négykézláb mászom fel a lécsőn. Akkor kimerültem.