A hét híre nem az, hogy nagytiszteletű enná tanárúrptofesszorúr 16 éves menstruáló lányokat megszégyenítő hisztérikus rohammal rontott ki nyelvtöriről, és nem is az, hogy a fitness stúdióban (!) megtudtam, hogy ma már nem a 60-as, hanem a 64-es derékbőség a trendi, ami valljuk be, igencsak releváns információ, hanem az, hogy láttam Salman Rushdie-t élőben! Tegnap.
Jól oda mentem a Mamutba és olyan hosszú volt a sor, hogy beleszédültem. De! Mivel kegyetlen vagyok, mondhatni másokat semmibevevő, sasszememmel kifigyeltem jól a félismerősöket és be-áll-tam hozzájuk. Így csupán bő másfél órára volt szükségem ahhoz, hogy bekerüljön az aláírása a Satanic Verses-be és az Éjfél Gyermekei-be is. És ott ült velem szemben és mondtam neki, hogy gudívning meghogy szenksz. Hoppá! Gondoltam is a villamoson hazafele, hogy mindenki milyen csíra (igen, csíra, pont ezt gondoltam!), hogy nekik nincs Rushdie-s dedikált könyvük. De szerencsére nem maradtam így.

Jelentem, olyan fitt vagyok, hogy beszarás.

Gondoltam, hogy egyszer majd jó rossz lesz az, hogy amiért én lelkesedem és amit én imádok, azt megpróbálom másnak is átadni, és az a valaki majd nem mutat érdeklődést és az milyen rossz lesz.
Szóval a héten elkezdtem a tanítást. Hétfőn reggel 7-re mentem a Forgách utcához. Odataláltam az épülethez, de akkora nagy volt, hogy azt se tudtam, merre menjek. Odamentem a recepcióshoz, mondja meg merre van az angol óra, először vagyok itt, nekem valami első emeletet magyaráztak, de nem tudom, merre induljak. Ő nem tudja, mondta, fogalma sincs, várjam meg a tanárt. Aztán mondzam, hogy én vagyok a tanár. Meglepődött. Aztán kijött elém az egyik… hümm… tanítvány és megmutatta az utat, ami egy hatalmas labirintus számomra (folyton eltévedek). Átvezetett egy udvaron, aztán be egy gyárépületbe, ami tele volt kékruhás férfiakkal, csigákkal, targocákkal, emelőszerkezetekkel. Azon át, aztán fel a lépcsőn, jobbra, fel, balra, jobbra, fel… Aztán megérkeztem a terembe, ahol akadt egy kisebb probléma a régi tanárral, aki nem értette, hogy ő most azán tényleg el van küldve.
Nagyon lelkes voltam, még aranyhalacskás példákkal is készültem az if-clause gyakorlására, de elág hamar kedvemet szegték. A csoport fele kijelentette, hogy tanulni, azt már ugyan nem fog, mikor lenne rá ideje, a másik fele akar, de nagyon le vannak maradva a többiekhez képest.

Anyukám mindig mondta, a tantestületi értekezletekre hivatkozva, hogy a felnőttek sokkal rosszabbak, mint a gyerekek. Na, ez most beigazolódott: beszélgetnek, dedós vicceken nevetnek fél órán keresztül, hatvanszor rájuk szólhatok, ugyanúgy folytatják, kinevetik a másikat, nem írnak leckét, olyan kérdéseket tesznek fel, amire esélyed sincs, hogy tudod a választ. Hogy van angolul a horgászcsalira akasztható szilárd haleledel? Gyerkesek: Hogy van angolul az, hogy részeg, másnapos, kanos, mi van, ha nem írok leckét tanárnő, megbüntet, büntess meg! (!!), én nem hasonlítok senkire a családban, én a postásra hasonlítok, akkor sem fogok leckét írni… Ezek az emberek 30-40 közötti családos férfiak. Szóval ezek után mondja nekem azt valaki, hogy a gyerekekkel nehéz.
Ezt most minden hétfő és szerda reggel eljátszom, szuper, főleg a kékruhás emberek között sétálni szoknyában, meg 6:10-kor indulni a Budaörsi útról (!), hogy odaérjek, meg motiválatlan harmincötévesekkel vitatkozni. Nem vesznek túl komolyan, de hétfőn olyan szódogát kapnak, hogy kettéáll a fülük – mindenki más szavakat kap, hogy ne tudjanak lesni. Há-háá!

There were 3 good arguments that Jesus was Black:

1. He called everyone brother.
2. He liked Gospel.
3. He couldn’t get a fair trial.

But then there were 3 equally good arguments
that Jesus was Jewish:

1. He went into His Father’s business.
2. He lived at home until he was 33.
3. He was sure his Mother was a virgin and his
Mother was sure He was God.

But then there were 3 equally good arguments
that Jesus was Italian:

1. He talked with His hands.
2. He had wine with His meals.
3. He used olive oil.

But then there were 3 equally good arguments
that Jesus was a Californian:

1. He never cut His hair.
2. He walked around barefoot all the time.
3. He started a new religion.

But then there were 3 equally good arguments
that Jesus was an American Indian.

1. He was at peace with nature.
2. He ate a lot of fish.
3. He talked about the Great Spirit.

But then there were 3 equally good arguments
that Jesus was Irish:

1. He never got married.
2. He was always telling stories.
3. He loved green pastures.

But the most compelling evidence of all – 3
proofs that Jesus was a woman:

1. He fed a crowd at a moment’s notice when
there was no food.
2. He kept trying to get a message across to a
bunch of men who just didn’t get it.
3. And even when He was dead, He had to get up
because there was work to do.

És a hónap kérdése: vajon tart-e előadást Salman Rushdie az Indiai Nagykövetségen jövő héten avagy sem?

Na ezt a játékot találtam ma a neten, enyhén szólva hányingert keltő.

Szóval: tudod a szót, kaja, nem tudod, éhezés. Mármint, tényleg nagy szükség van segítségre, na de nem így! Ez így, ebben a formában nagyon megalázó. Szóval legyen az, hogy ha kattintasz a linkre vagy, ha belinkeled valahova, 10 szem rizs vagy valami, mert az aztán marha sokat segít amúgyis, na de az, hogy, ha jól tudod, csak akkor kap. Milyen játék ez???? És akkor összeszedsz 100 gramm rizst és akkor önelégüllten dőlsz hátra a székben, hogy “na, ma is milyen sok jót tetem a világgal.” Hát basszák meg, mi ez itt, Wordsworth meg az Old Cumberland Beggar? Komolyan, mi ez???

Akkor is lesz Finnegans Wake magyarul:) Kiadó welcome anyira tipikus! Alapból gyilkolni tudnék magyar-angol keverék nyelv miatt, de Finnegans Wake órán még az is jó:)

Last week was a perfect example of how I want to live the rest of my life: theatre, birthday party, long sleeps – undiluted wellness and cultural shock. I should store the memories of this week for the (not too near) future, until I have the chance to have a similarly relaxed week again. Probably in February…

In medias res: On Tuesday we went to see Ibsen’s Wild Duck in Katona. The tickets were actually nameday presents (sounds funny, doesn’t it?) from my boyfriend, a very good idea, indeed.
I was beginning to think that I’m to be an Ibsen fiend soon as last time we went to the theatre it was Peer Gynt on by the Berliner Ensemble. It was pretty good, although I don’t speak much German. (Don’t try to search for the logic!)

Wild Duck was, luckily, in Hungarian. And was amazing! I mean the play itself is great, but it was staged and acted perfectly. (The old Eckdal was acted by Haumann Péter!)
I remember when I read this play I was about 17 and did not really understand the whole thing in a whole. I mean, while reading it I did think I was clever and wise enough to perceive it, but when looking back now to how I saw the play, the only thing that comes back is how I praised Gregers for making an effort to open up the Eckdals’ eyes and how I hated Hjalmar for being such a stupid, self-satisfied ox. Oh well, I didn’t see things that differentiatedly that time:)

But this performance I liked a lot and through the actions I managed to understand the whole play. I mean reading a drama is always a most difficult project as you can relay merely on dialogues (or monologues) and a few stage directions and that’s it. As opposed to the majority of novels it is hard to visualise the plot. You need to be your own dramaturg – sort of. And if, on the top of all that, you’re 17, it is terribly difficult to receive such a complex play as the Wild Duck. So I won’t go into blaming myself for having been so stupid at the age of 17. Most of us were:)

Utálom a gonosz könyvtárosokat, utálok Chaucer-t fordítani hajnal 2-ig, utálok számítástechnika bölcsészeknek (!) órán mappákat létrehozni, másolni és átnevezni másfél órán keresztül, utálok hajat fésülni, utálom, hogy három hete csak harapófogóval lehet megnyitni a melegvizes csapot, utálom, hogy mindig csak enni akarok mostanában,
de! szeretek a kedvesemtől meglepetés színházjegyet kapni és megnézni egy jó darabot vele kettesben, szeretem, ha enná tanárúrprofesszorúr megdicsér, szeretem, ha a Dóri hazajön és nevetünk, szeretem, ha újraélesztek egy virágot, szeretem, ha rámköszön egy félismerős. Ilyenek.

If I had sociology for my major I would definitely write my thesis on the psychology of public transportation in Budapest. Yeah, I think the special atmosphere of bus seven is a hungaricum just as important as palinka or goulash. Not that delectable, though.

When I was a freshman, and therefore new in Budapest as well, I was quite astonished how people can behave on buses. I mean like animals. That time bus seven had its own satyr, (you know the old there’s-nothing-under-my-coat-I’ll-show-you type) we knew him by sight. He stank. But there was always some show on: a weirdo wanting to have conversation with you (or else), theatrical break-ups through mobiles (so unfortunately you could only hear half of it, though, that was loud enough), big family debates and so on and so forth. The problem is that after I while I got used to it.

The other day as I was making my way to the uni I managed to overhear a most weird conversation between an old lady and a physically handicapped man (around 50) who was actually lame in one leg, therefore was having a walking stick with him. They were having a debate on a seat which has just been occupied by the old lady and the man markedly did not like it at all. He went on arguing that those seats are not for elder people but for pregnant ladies or those with children and, of course, for the physically handicapped. The old lady, being totally taken aback, replied: ”But I’m eighty years old.”
“That’s it”, shoted the man, “you’ve lived enough. I mean that’s great you’re eighty, God bless you, but I will probably not live that age. I might die tomorrow.”
Than he went on drawing an overall conclusion on elder people being absolutely selfish not giving up their seats for the physically handicapped.

These ballyhoos and hysterias could not make the public transport special in Budapest on their own. The “contribution” of the rest of the passengers doing their best remaining invisible and pretending not to hear a thing is compulsory. That makes it so Hungarian.