Úha, ez a stand up tragedy, amit tegnap nyomott az első emberünk, ujujujujj. Bizony, most kéne Moszkvába menni, mert nekünk lassan már minden Moszkva, még Bagdad meg Bejrút is.
A Dóri meg felült a Jánosháza-Heidelberg járatra*és úzsgyi, tovaszáguldott Némethonba. Hiányozni fog.
*Ez a járat valóban létezik, nem képletesen, hanem szó szerint értendő. (Mikor meghallottam, nagyot kacagtam – de ez magánügy)
Pavlov kisállatának érzem magam. Az a dal megy a viécsvánon, amire mindig a felüléseket szoktuk csinálni aerobicon. Belehalok.
Amúgy bizony, hogy eltebétéká. Hűha. (Most kicsit olyan vagyok, mint azok, akiket kinevetek,azért, amiért olyanok, amilyenek most én.) De akkoris:
Vannak azok a lányok, akik csúnyák, kicsit ducik és izléstelenül öltözködnek. És mindig nagyon hangosan beszélnek és sokat. Ez vélhetőleg sztereotíp, de akkor is vannak ezek a lányok. És akkor ezek a lányok közül volt egy az egyetemen, aki
Tudjátok mi a különbség a hüvelyváladék és a dobókocka között? ??? A dobókockával nem lehet gargalizálni.Az A előtt álltam és nem mellettük. Nagyon nem.
Édesanyám: Holnap ledekkolok (!) az önkormányzatra.
Én: Anya, olyan szó nincs, hogy ledekkolni.
Édesanyám: Réka, te mikor születtél? Én sokkal régebben. Nekem tehát létezik ilyen szó.
?????????
Az a jó, hogy elindult az olimpiai láng, ó, mily szép, mily jó, mily csodás és még a tűntetőket is sikrült időben lekeverni a műsorról. Ez szuper, vigyük át Tibeten is a lángot, haver, úgy volt megbeszélve, csak azért se változatatunk már rajta, hiszen azt is lekevertük, mikor éleslőszerrel lőttünk beléjük, hohó, sőt, az műsoron se volt, ó turpis, vigyük fel a csúcsra a lángot amúgy, jó magasra a hegyre, eddig nem volt még olyan magasan, nekünk muszáj túltenni mindenkin, muszáj, aki meg emberi jogokat szeretne inkább mintsem olimpiát, azt lecsukjuk bazmeg.
Én nem mondok semmit. Csitt. Nade azért mégis egy icipici szo-li-da-ri-tást mégiscsak, ha kérhetem. Nem azt mondom, hogy szabotáld meg izé, de hogy mindneki ennyire leszarja, az azért nahát….
Marc Desgrandchapms: Dans Titre
Hagyományteremtő rovat: Képek, amiket szeretek
Amúgy feltaláltam egy új sportot, amit ő frappánsan sársínek nevezette el. Mész a Dunaparton eső után és arcoskodsz, hogy majd te fogod a kutyapórázt. Ojjé.
Írnék én itt sok lefeleé görbülő szájú (ez hány szó?) szmájlit, de nem, inkább csak simán basszamegakurvaélet* a kutya fáját.
*cenzúrázva
Ez a kocsi túszejtés elég sokkoló. Tegnap este azt gondoltam, hogy ez biztosította keresztanyám egész éves programját, de ma reggel rájöttem, hogy nem, a jövő éveset is.
Amúgy, miért van az, hogy teljesen normális emberek ha meglátnak egy kisgyereket, teljesen kifordulnak önmagukból, elkezdenek három oktávval magasabb hangon gügyögni ( gagyogni?), sipítozni, eltorzul arccal kétszótagos szavakban beszélni, úgy, hogy én megijedek tőle? És miért van az, hogy ma már gáz az Anna meg a Panna? Tegnap a függönyboltban (igen ott!) olyan neveket sorolt fel egy nő, hogy azt hittem, valami ótvar scifi-ről van szó, de nem, csak arról mesélt, mit csinált hétvégén a gyerekivel. (Xénia, Máriusz) És akkor folytathatnám a függönyboltos élményeimet azzal, hogy egy másik boltban az eladó annyira be volt kúrva, hogy mikor bejött egy vevő, hogy akkor szeretné elvinni az egy hónappal ezelőtt rendelt függönyét, akkor rákiabált, hogy elvszetette a megrendelőlapot. Miután a csaj kiment, a nénike megosztotta velünk, hogy bizony a kukában sem találja a cetlit. Aztán így nem lett függönyünk inkább.
Beckett-féle üzengetés történt a Krapp’s Last Tape apropóján. Az mondta, hogy üzenjük a 30 évvel idősebb magunknak (magunknak?) és ha bátrak vagyunk, majd jól visszahallgathatjuk.
Elromlott a felvevőgép és játszásiból mondtuk el a nagy gondolatokat. De a legvégén egy fiú bejelentette, hogy ő bizony a telefonjában titokban felvette mindnekiét Most hallgattam meg, nem valami jó a minőség, de mivel mögöttem ült az elkövető, az enyém még valamennyire érthető. Talán nem is baj, ha nem olyan jól kivehető amit mondok, mert az én üzenetemen 30 év múlva feltehetőleg hetekig sírnék majd, a voltál fiatal és boldog, most meg öreg vagy, megviselt és valózínűleg kövér gondolatkör lehet, hogy megráz majd, ha ott ülök 80 kilósan a fotelben nyakig ránccal.
Az is tanulságos, hogy visszahallgatva rájöttem, hogy basszus durván amerikai angollal mondtam a remember-t, nem tudom, hogy történhetett, istenbizony, de most rossz nagyon. (És ó igen, tudom, hogy ez egy nagy sznob beszólás volt, úgyhogy nem kell ezt komment útján tudatnotok velem)
