Az A terv az volt, hogy ma is elküldenek és a pánikroham ezúttal spontán idegrohammal párosul majd, nyálcsorgás miegymás. Ehelyett: bólintottak (hohó! – bólintottak? milyen kedvesen ám!) és igen, van konzulensem! Juppi! És bár a címek közül a B terv valósult meg, cseppet sem bánom. Sőt! És mivel tudom, hogy már mindenki tűkön ül és nem bírja tovább, elárulom a címemet. Szóval… dobpergés….trtrtrtrtr…… “Az egzisztenciális élettér beszűkülése Samuel Beckett drámáiban” Már nincs is más dolgom, csak megírni.

És legyen a mai nap mottója az, hogy: Hey, I put my new shoes on and suddenly everything’s right!