Van ez a cikk. Namost, azért ez az Alan Little Balkán szakértő lehet, hogy benézett valamit. Úgy a térképet.

“A fej gyümölcsöt kért. Bekapta a gyülmöcsöt, de kiesett a nyakán, mert nem volt törzse” – olvasom a Nekromantia (Halottidézés) című részben, ami a holnapi Arab varázslás vizsgára kiszabott olvasmányok egyike, s közben azon tűnődöm, talán mégiscsak az Egy Sámánasszony Burjátiából-t kellett volna felvennem. Vagy a Corvinusra mennem.

Szerinte onnan lehet észrevenni, hogy a család borozik, hogy édesapám egy este leforgása alatt kétszer is használta a kurva szót jelzőként, amire az elmúlt másfél évben még nem volt precedens. Főnévként sem.

Megyek a formal letter-t meg argumentative essay-t írni, ami nem is volna túl nagy baj, ha lenne értelme. Egyszer szeretném, ha valaki érvelne a 299 vizsga szükségszerűsége mellett. Köszönöm.

Az a jó a nyárban, hogy meleg van, ergo nem veszel fel se garbót, se sálat (bár mindig akad egy-két elvetemült bölcsész még harminc fokban is). Így marad a fülbecuppogás. Mindjárt hányok.

Nahát, úgy tűnik, a következő ötven évben nekünk is csak lesz Oyster Cardunk, Carte Orange-unk. Majd a 4-es metrón, hahh! (Ez megit gonosz, ironikus bejegyzés, ha más írta volna, nyilván felháborodom az állnadó panaskodáson.)

Nem tudom, talán a másnaposságból adódó szorongásom okozta, hogy tegnap Ulyssesnek képzelve magam össze-vissza bolyongtam a városban. Sétálgattam a szmogban és a napszemüvegemen keresztül szemléltem az (ezáltal eltorzult színekben popázó) épületeket, olyan tájakon, amerre ritkán járok.  Rettenetesen furcsa érzés volt. S ezt mintegy megkoronázva szálltam fel ismét egy olyan buszra, ami nem oda vitt, ahova én menni szerett volna. (Már megtanulhatnám, hogy a piros-bekeretezett-áthúzott buszok nem nekem valókl.) Elmondhatom, a budaörsi lakótelep nem egy turistalátványosság, bár a törökbálinti depónál határozottan jobb.

Amikor félismerősökkel beszélget, kicsit fojtottabb lesz a hangja, mintha direkt összeszorítaná a torkát. Hunyorít, hátradönti a felsőtestét, a fejét jobb oldalra biccenti és kicsit visszahúzza, két kezét vízszintesen tartja, tenyérrel felfele. Van egy pötty az arcán. És ma huszonegy éves.

Most, hogy kiraktam a fülbevalóimat az új, antennából eszkábált fülbevalótartómra (!), megnyugodtam kicsit. Szóval nekilátok a Maus-os beadandómnak. S mivel köztudott,  először vaciláltam is, hogy leírjak-e egyáltalán egy újabb közhelyet, de végül úgy döntöttem, hogy erre való a blog: Spiegelman bizony még mindig zseni.

Áprilisi különdíjasok amúgy:

• What’s the metre? (bár ezt egy gázóraleolvasó mondhatja)
• You shouldn’t wear tight treasures.

           ééés

• It was a bit embarassing. = Ez a brit nagykövetségen történt.