Nem tudom, talán a másnaposságból adódó szorongásom okozta, hogy tegnap Ulyssesnek képzelve magam össze-vissza bolyongtam a városban. Sétálgattam a szmogban és a napszemüvegemen keresztül szemléltem az (ezáltal eltorzult színekben popázó) épületeket, olyan tájakon, amerre ritkán járok.  Rettenetesen furcsa érzés volt. S ezt mintegy megkoronázva szálltam fel ismét egy olyan buszra, ami nem oda vitt, ahova én menni szerett volna. (Már megtanulhatnám, hogy a piros-bekeretezett-áthúzott buszok nem nekem valókl.) Elmondhatom, a budaörsi lakótelep nem egy turistalátványosság, bár a törökbálinti depónál határozottan jobb.