Van nekem ez a nagyon szép új tolltartóm, ami tényleg annyira szép, hogy megérdemel két blogbejegyzést is. Szóval az egyik fele a pestisjárványt mutatja be, a másik a nagy londoni tűzvészt. Van rajta halottaskocsi három halottal, egerek, amik a háztetőn szaladgálnak és szálldosó legyek. Illetve. Égő ház, ablakon kiadott csecsemő, vízzel teli vödrök, és egy állat, ami néz ki az ablakon. Jajjgató emberek is vannak. Szóval igazán jópofa. És ebből kiindulva, azon merengtünk, hogy vajon mi történne, ha mi is piacra dobnánk valami humoros tárgyat: egy (a pestisjárványhoz hasonlóan kedves) történelmi emlékünkkel egybekötve. Például mohácsi vészes kulcstartót vagy tatárjárásos ceruzát. Vajon lenne rá kereslet? (Nagy-Magyarország alakú radír, amiről le lehetne radírozni az elcsatot területeket?)
Sziasztok! Tibi vagyok és a feleségemnek szeretném kérni a Fil Kolinsztól az Áj kent sztáp láving ju című számot, és üzenem nekik, hogy nagyon szeretem őket.
Én még annyi glottal stop-ot, mint az utóbbi 19 napban, még egész életemben nem hallottam.
És mégis mozog a Föld kiabálta le a magasból a faltisztító (kinek? milyen apropóból?). És igen, fél órán belül nekem is feltűnt, ugyanis megnyílt alattam. (Milyen már, ha a csoporttársaid egyetlen pozitív hozzászólása a mikrotanításodhoz az az, hogy kedves személyiség vagy?)
Nem jó flakonból fogat mosni. És nem jó belenézni reggel abba a pohárba, amiből előző este bort, Bailey’s-t és kólát ittál – ebben a sorrendben. Nem szép és nem jó.
Nahát. Volt itt minden. Például Tate Modern. Megint. Ezúttal az állandó kiállítást is sikerült megnéznem. Volt National Portrait Gallery Annie Leibovitz képeivel. Fű, ha kasszikusokat akarnék idézni, azt mondanám, she rocks. Volt képe Susan Sonntagról, amint éppen a Godotra Várva-t próbálja Szavajevóban, na ennél a pontnál már tudtam, érdemes volt élnem. Voltunk a Barbican-nál, amit nem lehet hova rakni. Ez ez ez…. nagy. És van benne színház meg könyvtár meg kiállítás meg minden. És rész vettünk egy kiállításon, ahol mi voltunk a kiállítási tárgyak. Aztán, a London Museumban volt tűzvész meg patkányok meg pestisjárvány. Szert tettem egy tolltartóra, amire rá van írva, bring ot your dead. Stílusos. Aztán voltam a Wigmore Hall-ban, ami nagy menőségnek számít. Persze szuper angol középosztálybeliekkel beszélgetni – a semmiről. Nekem nem ment. Szerencsére ott volt Alex, akivel megállapítottuk, hogy ez a Hong Xu nem egy Kaiser Chiefs. De játszott Lisztet is. Így hangzott el a következő beszélgetés.
Én: And you know, the concert was really good. There was Liszt as well.
Kata: List? But it’s a ticket not a list.
Emellett volt sok sör és brandy. Meg eső és szél. Meg barack pálinka az amerikai elnökálasztás után két nappal, igazi siker lett a “Barack Juice”. Meg Mr O’Halpinnal kávéztunk, Pilóta Kekszet majszoltunk és a Remembrance Day-ről rársalogtunk. Lerajzolta nekem Európát. Ő volt a második, aki “poppy”-t akart nekem adni, nem zavarja őket, hogy mi a másik oldalon voltunk. Meg magyar lányok, akik nem citromot, hanem lemont használnak és nem mentolos, hanem mintes teát isznak. És social activityznek. És a bmx versenyző már jó humorúnak tart, mert azt mondtam, jobban tudom az angol nyelvtant, mint ő. Jó nagyot nevetett, pedig így van. (A ride harmadik alakja ki szerint rode?)
Nem lehet összefoglalni, nem lehet elmondani, mi London. De tavasszal azért majd újra megpróbálom.
Mindenki tul hamar itelkezik, en is tul hamar itelkezem, mikor azt mondom, hogy mindenki tul hamar itelkezik. Pedig nem is olyan rossz ejszaka bicajozni.
Olyan vagyok, mint egy venlany nagyneni jajj, mekkorat nottel, milyen nagy fiu vagy mar, melyult a hangod, es a legborzasztobb, emlekszem, mikor meg nem tudtal villaval enni, ennyit tudok csak mondani annak, akinek mindig csokis volt a szaja es soha nem hagyott volna ki egy reszt se a The Simpsons-bol, most meg 10 centivel magasabb, mint en, szukszaru farmerben jar es kockas az inge es olvassa a The Times-ot reggelente a metron es Kaiser Chiefs koncertre jar.
Egy este alatt sikerul megtapasztalnom a meno highbrow tarsasagot, vegigalmuerteni egy ketoras koncertet, a zeneszerzo elottem ul sapkaban, a zongorista uti a szeket mikozben zongorazik es kiabalja, hogy ma megoli magat, aztan ugyanabban a puccparades ruhaban egyenesen a lepukkant karakteres arcokhoz, ahol josolnak a tenyerembol, a fogatlan bmx versenyzo meg mutatja a kepeken, hogy Halloween-kor csontvaz volt es bizony festett maganak fogakat.
Es ujra elojon az unalomig ismetelt kozhely, hogy London drog. Ugye.
