Színes cetlik szóródtak a táskámba, ott lapulnak napok óta, és néha előkerül egy-egy. Kirántom a revolution-t, mikor a bérlet mutatok az ellenőrnek, ha a sálam kell, jön a revenge, berakom a kaukázusi kefírt a warning mellé. Car bomb-ot ajándékozok Áginak, miközben a sarbualadár Goldingról beszél. Bárcsak mindig így lenne.

És a futógépen például szarrá ázni sem lehet.

Futottam a temető mellett, a dombon fel, a fák alatt, láttam a templomot, a Dunát, átláttam Szlovákiába, elfutottam az iskola előtt, az autók között, az ugató kutyák mellett, a füttyögő kisfiúk előtt, akik a kerítésen ültek,  a zöldségesnél befordultam balra, futottam a tizes út mellett a járdán és utána újra futottam a temető mellett, a dombon fel, az iskola előtt, kiabáló gyerekek mellett, a zöldségesnél pedig balra. És szép lassan felfedeztem, hogy itt, ellentétben a futógéppel, lehet kerülgetni a kavicsokat meg a pocsolyákat, lehet olyan nagy cikkcakkban futni, amilyen nagyban csak akarsz. Most esik az eső, úgyhogy lehet, hogy  ma azt fedezem fel, hogy futás közben beleléphetsz a sárba, annyiszor, ahányszor csak akarsz. Akár szándékosan is.

Múlt héten találkoztam Esterházy Péterrel a múzeum kertben. Előtte meg Kiszel Tündével a Ferenciek terén. Lehet tippelni, melyiküket ismerték fel többen. Ott volt Donatellácska is.

Azért volt jó Egerben húzsvétolni, mert az éttermi menüben visszaköszönt a kedvenc német szavam (die Leberknödelsuppe), ezzel bizonyosságot nyert, hogy nem tanulok tökéletesen felesleges szavakat. (de) Na jó, azért volt jó Egerben húsvétolni, mert így egymás után sokszor kimondhattam, hogy testes, félszáraz meg barique. Azért volt jó Egerben, mert mostantól én is igazi felnőtt ember vagyok, van ugyanis laposüvegem. Szóval jó volt Egerben. Az elmúlt pár hétről pedig annyit csak,  hogy picit rokkendrollosra sikerült, vagyis ha valaki három hete nekem felsorolja, mik fognak velem szép sorjában történni, valószínűlleg kinevetem. Nyíltan.

Minekután tegnapelőtt a szöget ütött a fejébe kifejezés új értelmet nyert, a tegnapi nap eredménye, hogy úgy ráléptek a bal lábamra (balettcipő vs magassarú csizma kövér lánnyal), hogy most az egész, úgy értem, hogy az egész, lábfejem kék, be van dagadva, és míg a jobb kezemmel a billentyűzetet nyomkodom, a ballal egy lejárt szavatosságú, ámde lehűtött sört egyensúlyozok a bal lábamon, abban a reményben,  hogy így majd talán belefér a cipőbe.