Az utobbi napokban egyre tobben kerdezik, hogy faradt vagyok-e, pedig a naprol napra lerakodo faradalmakat minel tobb sminkkel probalom kompenzalni (mar amennyire az apacak kozott megengedhetem magamnak), ezek szerint sikertelenul. Tegnap elmentunk Cambridge-be, azt gondoltam, hajj de jo, kipihenem magam, mert mind a harom csoport egyutt megy es kevesebb rajtam a felelosseg. Estere alig tudtam magamrol, olyan faraszto nap volt ez, mint 3 nap egybegyurva. 

Tegnap megtortent eletem elso “tanari ertekezletszerusege”  is vagy egyszeruen csak staff meeting. Nem tudom, mennyire vazoltam fel a beosztast, de ha nem akkor most. Szoval 47 lany van, nagy reszuk olasz, de van par spanyol es egy brazil is. 12 es 16 ev kozottiek. Az enyemek a legnagyobban, akikkel egyreszrol konnyu, mert erettebbek, masfelol nehezebb, mert kamaszodnak. Arrol nem is beszelve, ha 15 kamasz lanyt osszezarsz 2 hetig, abbol tudhato, mi lesz. Szoval en viszem oket meg Sister Eliza, egy tok jofej apaca, aki sajnos nem tud angolul, meg nem ismeri Londont se, szoval nagy segitseg. De amugy nagyon aranyos! A kozepso csoportot Sister Matilde es Roberta viszi, aki egy nagyon jofej olasz lany, nagyon meg lehet kedvelni, ha tulteszed magad azon, hogy ugy beszel angolul, mintha egy amerikait es egy olaszt egyszerre akarna parodizalni, csak o komolyan gondolja. Ugy huzza a szajat, meg gesztikulal, hogy az elso este, nem ertettem, mi baja van, de mar fel se  tunik.  A legkisebb csoportra ket olasz angoltanarno vigyaz. Az egyikuk evek ota szervezoje ennek a tabornak es nagyon nagy segitseg nekem, mert tanacsokat ad, mit, hogyan csinaljak. Az utobbi napokban pedig nagyon jol osszebaratkoztunk, tenyleg nem volt meg soha ilyenben reszem, ilyen jo csoportban dolgozni! A tegnapi “ertekezleten”  is jellemezni kellet a lanyokat es sokat adtak a megfigyeleseimre, hogy kinek, hogyan lehetne segiteni. Szoval ez az elso igazi pedagogiai elmenyem elesben, es nagyon tetszik, hogy egyenrangu felnek tekintenek. Es a lanyokkal is jol kijovok, bar bizonyos idokozonkent (pl ma)rajuk kell szolnom, hol a hatar.

Ma amugy a British Museumban voltunk, de megdmondom oszinten, nem nagyon hatott meg,  alig vartam, hogy otthagyhassam oket  egy kicsit egyedul es ihassak egy jegeskavet es olvashassak egy oracskat a muzeum elott. Es ezt csinaltam es nagyon jo volt nekem. Attol fuggetlenul, hogy valami bunrossz konyvet olvasok.