2.

Tejeskávét szürcsöltem az eperlekváros pirítósra, próbáltam ébredezni, de csak bámultam magma elé, velem szemben kenyeret, mellettem kekszet vajaztak, tőlem balra olaszul beszélgetett négy apáca. Csöngettek, már fel sem tűnt, itt mindig nagy a jövés-menés reggel, valaki majd feláll és ajtót nyit, egy újabb pirítóst vettem ki a fonott kosárból és próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe, és ti hova mentek ma? remélem, nem fog esni, ez az időjárás teljesen kiszámíthatatlan. Hirtelen egy csomagot tartottak elém, sárga gyűrtpapír piros szalaggal átkötve, egyenesen az orrom alá tartották, felnéztem, Sister Paola állt ott, ő nyitott ajtót.  Kivettem a kezéből a csomagot, mindenki kíváncsian nézte, mi lehet benne, én már tudtam, de azért kapkodva oldoztam ki az aranyszélű szalagot, a cellux nem engedett, körbetéptem a sárga papírt. To Reka with affection and fond memories, Hampstead July ’09