Ha már én nem mondok semmit, beszéljenek helyettem az álmaim.
Budapesti kereszteződés. Lefulladok, de olyannyira, hogy az autó többet egyáltalán nem indul el. A kézifék nem működik, gurulok visza, majd valahogy hirtelen megint előre kezd gurulni az autó, a kereszteződés másik oldala felé, s mig három felől folyamatosan anyáznak, én kirakott vészvillogóval kb 5tel gurulok át a kereszteződésen.
Német reptér. Útlevél ellenőrzés. Sz. Réka? Kérem jöjjön velem. Egy üres szobába visznek, leültetnek, elém nyomnak egy német nyelvtani tesztet. Addig nem mehetek tovább, amíg helyesen ki nem töltöm. Megnézik. Lesajnáló pillantások. Legalább szótárt hozott volna.
Itt egy félpár cipő, egy golyó, egy csonka szarvú szarvas, egy 3 cm magas gorilla és egy nem létező gitár hangolókulcsa mondta, majd tovább kotorászott a régi játékaim között.
Ami lehet, megváltozott nyár óta, az érzés, amit a pakolás vált ki belőlem, mégis ugyanaz. Megint pakolok, igen, most épp ki, hat hét múlva megint be, és akkor aztán tényleg minden kifordul a helyéről.
Eléggé felpörögtek az események körülöttem. A múlt heti diplomaosztó méltő lezárása volt az eltén eltöltött négy és fél évemnek, tudniillik ugyanolyan szinvonalas volt ez is*. Főleg az tetszett, mikor az amúgy beszédhibás dékán mondta, hogy tartsuk a kapcsolatot a facebook-on. Meghogy lehet vele fényképezkedni. Pénzért.
Aztán az is jó, hogy a közéspiskolai tanárrá való avatásomat megelőző napom édesapámmal még gyorsan kimeszeljük a volt albérletem konyháját, ahol a nagy ünnepelgetés közepette összevöröspezsgőztük** még a plafont is, persze hárman, persze egyedül meszelek, persze reggel nyolckor költöztem ki, persze előző este tízkor történt mindez, persze Murphy a nyomomban.
Aztán meg fuvarozgatom a körülöttem élőket ide-oda, és a(z empirikus kutatásomra) megfigyelésemre támaszkodva azt kell mondjam, a családtagjaim életkora fordítottan arányos azzal a sebességgel, mellyel szerintük be kell vennem egy bizonyos kanyart. És ezek az adatok valóban szignifikáns eltérést mutatnak.
* igen, ez ironikus **ez a hivatalos verzió, mert az, hogy bornyitó híján fakanállal nyitottunk ki egy üveg vörösbort, és a dugót sikerült olyan erősen benyomni, hogy a bor mindenhova szétplaccsant, elég ciki lenne a jogász-felsőbbrenűségi-érzéstől-szenvedő lakótársaim előtt.
