Ittunk az államvizsgájára, ittunk a lakótársa névnapjára, ittunk a lakótársa barátjának a szigorlatára, ittunk arra, hogy Jess a Gilmore Girls-ből szerepel egy Black Eyed Peas dalban öt évvel idősebb kiadásban. Ezek futottak végig az agyamon reggel fél hat fele, miközben nézegettem, kivasaljam-e a kardigánomat. Úgyis kisimul majd rajtam, gondoltam, de végül én gyűrődtem hozzá.
Minekután tegnapelőtt a szöget ütött a fejébe kifejezés új értelmet nyert, a tegnapi nap eredménye, hogy úgy ráléptek a bal lábamra (balettcipő vs magassarú csizma kövér lánnyal), hogy most az egész, úgy értem, hogy az egész, lábfejem kék, be van dagadva, és míg a jobb kezemmel a billentyűzetet nyomkodom, a ballal egy lejárt szavatosságú, ámde lehűtött sört egyensúlyozok a bal lábamon, abban a reményben, hogy így majd talán belefér a cipőbe.
Van abban valami báj, ha hajnali háromkor nekiesel az ágyadnak és egy szöggel úgy felkaristolod a homlokod közepét, hogy az újdonsült két centis sebhelyeddel úgy nézel ki, mint Harry Potter. Kivéve, hogy nem tud rálógni a hajad.
Fű, megújult a wordpress nyitólap, de meglepődtem.
Szóval meg volt a BN. Bevallom, csütörtökre kidőltem. De! Volt boroskóla, bölcsészbotrány, kiscsillag, quimby, paso, padontáncolás, magamat jól leöntés, mást jól leöntés, mulatás, táncolás jó zenére, táncolás kevésbé jó zenére, táncolás szar zenére, zárásig maradás, sokáig készülődés, tüdőmet szétcigizés, Dórit a szobába felcsempészéssel egybekötött erkélyen borozás, folyosón házibor ivászat, Petivel koncertezés… Ilyen csudaságok.
Mindemellett a második tanár küldött el, hogy nem lesz a konzulensem. Ajjajj. Persze mindeketten hallatlanul kedvesek voltak, csak hát kisebb pánikorham újfent. Ha elintézem végre, igérem elárulom a témám.
Hát.. két hajnalig tartó mulatság között Finnegans Wake-et fordítani és szakdolgozati konzulensért rohangászni…Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát.
