Futottam a temető mellett, a dombon fel, a fák alatt, láttam a templomot, a Dunát, átláttam Szlovákiába, elfutottam az iskola előtt, az autók között, az ugató kutyák mellett, a füttyögő kisfiúk előtt, akik a kerítésen ültek,  a zöldségesnél befordultam balra, futottam a tizes út mellett a járdán és utána újra futottam a temető mellett, a dombon fel, az iskola előtt, kiabáló gyerekek mellett, a zöldségesnél pedig balra. És szép lassan felfedeztem, hogy itt, ellentétben a futógéppel, lehet kerülgetni a kavicsokat meg a pocsolyákat, lehet olyan nagy cikkcakkban futni, amilyen nagyban csak akarsz. Most esik az eső, úgyhogy lehet, hogy  ma azt fedezem fel, hogy futás közben beleléphetsz a sárba, annyiszor, ahányszor csak akarsz. Akár szándékosan is.